"Emberi formában a csend". A mai nap volt az első, hogy időt és energiát tudtam szakítani a blogoláshoz. Eltűnésem oka ama rég nem látott nagy vihar, mely egyszer csak felkerekedve romba döntött mindent a környéken. Aztán bekövetkezett a csend, mely korántsem emberi, inkább nyomasztó. A megmaradt értékeket nézegetve, elveszett kincsünk után áhítozunk és sebeinket nyalogatjuk.
És hát mit tehet ilyenkor az ember? Megpróbálja meggyógyítani magát. Ez pedig hát mindenkinél máshogy történik. Nálam valahogy így:
A szoba közepén állva azon töprengtem, hogy vajon mit lehetne rendbe hozni, átalakítani, kiselejtezni stb. A polcokon lévő kis mütyür-halmazra tévedt a szemem: gémkapcsok, festékek, hímzőfonalak... És akkor jött az isteni szikra. Kell csinálni nekik egy kis dobozt. A konyhában matatva előkotortam egy fagyisdobozt, melyet még a nyáron raktam el, hisz minden jó lesz még valamire. A doboztető peremének a színe tetszett, így csak a legtetejét, a doboz oldalát és az alját vontam be.
A doboz oldalának bevonását először maradék tapétából terveztem. Két félből készítettem, hogy könnyebb legyen a ragasztópisztollyal felragasztani. A doboz aljára és a tetejére egy-egy ugyanakkora tapétadarabot szántam. Szerettem volna valamit írni a tapétára, hogy kicsit kevésbé legyen egyhangú, de ezt a durva felszín nem tette lehetővé, így végül a nyomtatásból visszamaradt maradék papírból készült el a burkolat, de az elkészítésmód persze ugyanez. Miután a doboz alját körberajzoltam és kivágtam kétszer, elkezdtem a díszítést. Miközben azon gondolkodtam, hogy vajon mit rajzoljak a tetejére, megpillantottam a falon lévő rozettát. Eldöntetett. Legyen gótikus üvegablak, mandala és rozetta! Ehhez képest olyan lett mint egy lótusz.
Az oldala a Gyöngy-himnusz egy részletét kapta, hisz úgyhiszem, majd én is visszakapom az elveszett kincsem.
Miután ragasztópisztollyal felragasztottam a papírdarabokat, elkezdtem elkészíteni hozzá a makramét, mellyel a doboz alját, tetejét díszítettem, illetve a papír illesztéseit takartam el vele.
És majdnem elfelejtettem egy fontos dolgot. Mielőtt ráragasztanánk a makramét, érdemes lekenni a papírt valamilyen lakkal, hogy tartós legyen majd a munkánk. Ez lehet akrillak, de használtam már bútorlakkot, illetve lazúrt is. Most a csónaklakkra esett a választásom az enyhén sárgás színe miatt. Miután sikerült feltörnöm a jéggé fagyott lakk felső réteget, higítatlanul kentem a papírra, nehogy megázzon, illetve leoldja a mögötte lévő ragasztót.
Az általam használt makramé készítésének módját itt találod.
Tetővel együtt:
Kissé talán puritán lett, de szerettem volna ha a mintán és a szövegen van a hangsúly.
A makramé szálai közé fűzhetünk gyöngyöket, de akár egy horgolt csipkeszéllel is lehet díszíteni.
