Nevezhetem életem első pulóverének, de mivel a legelején néhányszor újrakezdtem az egész műveletet, ( a méretezés miatt((is))) így nem merem őt igazi első darabnak mondani.
Férfiasan be kell vallanom, hogy egészen idáig utáltam a körkötőtűket. Ha zoknit, kesztyűt horgoltam, értelem szerűen zokni kötőtűket használtam, de a körkötőtűk elszabadult kábeleivel való hadakozás gyakran el vette a kedvem a kötéstől. Ennek ellenére elég sok méretű, fajtájú körkötőtűvel rendelkezem, melyeket nagy becsben tartva őrizgetek, hisz a néhai tulajdonosaik nem voltak oly' bénák mint én és nyilván szerették kedvenc darabjaikat. A házat selejtezve, hozzájutottam egy-két nagyobb gombolyag fonálhoz, így jött az ötlet, hogy készítek egy pulóvert, de lehetőleg körben kötve, egy darabból. És lőn! Megtört az átok, megszerettem a körkötőtűket akik hozzásegítettek a sikerélményhez és egyúttal egy meleg pulóverhez is, ami kielégíti kissé furcsa ízlésemet.
A méretezést először szabócentivel akartam megoldani, de valamiért mindig túl nagy lett a végeredmény. (Azt nem említettem hogy a körkötőtű nagy előnye, hogy gond nélkül fel lehet próbálni a születendő ruhadarabot.) Így végül rég elkészített blúz szabásmintámat használtam fel erre a célra, mely szerkesztési menetét még anno közzétettem a blogon. Miután elvégezzük a kötéspróbát, neki is állhatunk a kezdő sornak. Ajánlatos az alsó sort két sima, két fordított váltakozásával kezdeni,( vagy más patentmintával) különben felkunkorodhat.
Az én pulóverem esetében, sima kötőtűkre kezdtem az elejét és a hátát, majd csak később tettem át a két darabot a körkötőtűre, ahol simán egy darabbá kötöttem őket.
Szerettem volna egy kétoldalt kissé felvágott pulóvert, ezért a kezdést így oldottam meg:
Külön kötöttem az elejét és a hátát.Dupla patentmintával kezdtem két sort, miután kb. 7 cm magasságban mindkét darabot átpakoltam a körkötőtűre, ahol egy darabbá körbekötöttem a két félt.
Mivel nagyon szeretem a duplán karcsúsított ruhákat, néhány sor után elkezdtem a fogyasztást, illetve a hátán szintén patentmintát alkalmaztam, hogy rugalmasabb legyen.
Ha testhez simuló ruhát szeretnénk, ajánlatos többször a szabásmintánkhoz mérni, vagy felpróbálni.
Hónalj magasságában akár le is vághatjuk a fonalról a ruhát és elkezdhetjük megkötni az ujjakat. Én másik fonalat használtam, hogy majd az illesztést jobban lehessen látni a képeken.
Ujjak kötése:
Szükségünk van 5 db harisnyakötőtűre. A kezdő szemszámot az ujjak típusa határozza meg. Én bővebb, egyenes ujjakat készítettem, így a felkar bőségét lemérve határoztam meg a szemek számát. Érdemes néggyel osztható számot választanunk. Ha szűkebb ujjakat szeretnénk, értelem szerűen a csuklónkat kell lemérnünk, majd szaporítani.
Miután felszedtük a szemeket egytűre, elosztjuk azokat a négy haris-
nyakötőtűn. Az ötödik tű segítségével pedig a negyedik tűn lévő fonalon az első tűn lévő szemet szedjük fel.
Így haladunk körbe. Érdemes itt is patentmintával kezdeni. Addig kötjük, míg el nem értük a hónalj magasságát.
Nálam a végére három tű maradt, mert zavart a négy.
Az ujjak összeillesztése a pulóverrel kicsit macerás. Én úgy szoktam csinálni, hogy a pulóvert az oldalán (ahol az eleje és a hátrésze találkozik) megjelölöm vagy egy biztosítótűvel, fonállal stb.(fontos, hogy a két tű a munka közepén legyen) majd az egyik oldalán lévő szemeket a munka felétől kezdve az oldaláig,segédtűre teszem.
A képem látható, hogy hátulról kezdem összeilleszteni a törzset az ujjal. Elöl látszik a segédtű (ami szintén egy körkötőtű lett) damilja, illetve a jelölő.Az ujjak hátsó részét már áttettem a körkötőtűre.
Végül, ha az összes szemet sikerült áttennünk(vagy szenvednünk), a munkánk közepétől egy új fonállal folytassuk a körbe kötést. A hónaljon lévő jelentős lyuk ne zavarjon senkit, azt majd a végén összehorgoljuk.
